Eljátszott és valódi érzelmek határán
Szilléry Éva
Magyar Hírlap
2013. december 21., szombat

 Molnár Ferenc darabja, A testőr a közelmúltban alapított Zenthe Ferenc Színház műsorára került. Salgótarjánban – amely addig az egyetlen megyeszékhely volt, ahol nem működött kőszínház – most Kerényi Mihály rendezésében a részletekre is figyelő, klasszikus színrevitelt láthat a közönség. A testőr tulajdonképpen vígjáték, a látszólag könnyed történet azonban mély lelki tusákat és nemritkán filozofikus töprengést rejt. Így kockázat, hogy a rendezés képes-e megtalálni a helyes arányt a tragédia és a komédia között, és a könnyed, sokszor blőd külső mögött felsejlik-e a színpadon az érzelmi kiszolgáltatottság és a tudatos önátverés harca. Hirdetés De van itt még más is, hiszen a darab színház a színházban, Molnár Ferenc színész házaspárt állít a főszerepbe, ezzel a valódi én és a játszott figura skizofrén helyzetébe avat be. A történet szerint a házasságuk fél év után ellaposodik, magánéletük prózaiságának köze sincs a színpadi csillogáshoz. A férfi elhatározza, testőrként környékezi meg az asszonyt, hogy kiderüljön, felesége hű-e hozzá, de ha a nő elcsábítható, legalább ne más csábítsa el. Ez lesz a színész legjobb alakítása: az elkeseredett, szerelmes játékba minden tehetségét belesűríti, ettől lesz vonzó, csábító, hódító, férfiasan elegáns. De mivel mindketten jó színészek, a férfi nem lehet bizonyos benne, hogy felesége felismerte-e, őbelé szeret-e újra vagy a maga alakította testőr hatott rá elementárisan. Éppen attól izgalmas Molnár Ferenc darabja, hogy ezek a lehetőségek végig megmaradnak, a pontos igazság nem fog kiderülni – mert nem ez a lényeg. Sokkal fontosabb volt az írónak és a művet a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban megrendező Kerényi Mihálynak a lelki folyamatok felvázolása, az emberi játszmák, a szavakon túli gondolat megjelenítése. S ezzel kell két órán keresztül fenntartani a közönség figyelmét. A történet a második felvonásban kezd komolyra fordulni, itt derül ki, hogy sokkal többről van szó, mint egyszerű bohózatról: a játékos tréfa életveszélyes játékká, szomorú felismeréssé válik. Az utolsó felvonásba sűrítette az író a legtöbb vívódást, és Kerényi is ennek a résznek szándékozott a legnagyobb hangsúlyt adni. A fergeteges humorral megírt részt Molnár végül szomorú némajátékkal zárja: világossá válik, hogy a néhány órán át tartó heves szerelem csupán rövid közjáték volt életükben: minden marad a régiben. Ki kell emelni Máté Krisztián alakítását: pillanatok alatt képes átalakulni a kétségbeesett és reménytelenül szerelmes férjből beképzelt színésszé, félénk testőrré, végül férjként és színészként egyaránt megsemmisítő vereséget szenvedő emberré. Leheletfinoman, hitelesen oldotta meg a karakterbeli ellentéteket, és méltó társa volt a feleségét alakító Bozó Andrea, aki jól hozta a határozott, majd szenvedélyes és érzelmeinek kiszolgáltatott nőt, végül az éles eszű, cinikus humorú feleség figuráját is. Meg kell még említeni Falati Hedviget, aki ízlésesen oldotta meg a Mama megjátszott és szándékosan túlzásba vitt érzelmi kitöréseit; Angyal Lindát, a látszólag félénk, valójában (legalábbis a rendezés szerint) arrogáns szobalányt, és külön színfolt volt sajátos humorával a mindig a leglehetetlenebb pillanatban megjelenő hitelezőt játszó Albert Pétert.